A tél az tél. Régen mindig azt képzeltem, hogy az óceáni és mediterrán éghajlatú országokban nagyon jó lehet élni, mert biztos nem kell télen fázni. Soha nem esik a hó, soha nem fagy, soha nem kell dideregni, legfeljebb egy pulcsit kell húzni januárban, esetleg egy könnyű kis kabátot felvenni.

Álmomban nem gondoltam volna, hogy Portugáliában egy jó meleg kandallóról fogok ábrándozni. Lehet ugyan, hogy néhány fokkal melegebb van, és az is igaz, hogy nagyon ritka a havazás az óceán partján, de hogy nem kell dideregni, az határozottan nem igaz. Nagyon is lehet itt fagyoskodni, köszönhetően a csaknem állandó szélnek, és a magasabb páratartalomnak. A hőérzet van olyan rossz, mint otthon, amit csak fokoz az a tény, hogy a házak fűtése borzalmasan gyenge. Legtöbb helyen a légkondicionáló berendezéssel lehet egy kicsit fűteni, máshol meg fityeg valami kis radiátorszerűség a falon, de a funkcióját nem tölti be, tekintve, hogy errefelé a hőszigetelés sem ismert igazán.

Ami a meglepő, hogy a portugál ismerőseim folyamatosan panaszkodnak, hogy milyen hideg van az utcán, amint plusz tíz fok alá megy a hőmérséklet. Kabátot, kesztyűt, spakát és sálat húznak, viszont az irodákban, lakásokban tizenöt fokban egyszál pólóban vagy pulcsiban szaladgálnak. Bent úgy látszik nem fáznak. Ők. Én annál jobban, és nagyon zavar, hogy nem tudok az épületben sem felmelegedni, így néha jobban érzem magam az utcán kabátban