A hétvége a múlt heti gulyáspartira adott méltó venezuelai válasszal kezdődött. Carlos és egy kedves éppen GYES-en lévő kolléganője, aki ugyancsak Dél-Amerikából származik, vállvetve küzdöttek azért, hogy a mintegy tíz emberből álló kis társaságnak megmutassák, hogy náluk mivel tömik a bendőjüket a népek.
Egy kicsivel előbb érkeztem a helyszínre mint a többiek, hogy tudjak egy kicsit segíteni az előkészületekben. Picit hozzájárulhattam így a desszert elkészítéséhez, de a fő funkcióm mégsem ez volt, ugyanis venezuelai leányzó elhozta a 4-5 hónapos kisfiát is, akit nekem kellett szórakoztatnom, hogy ne sírjon amíg az anyukája éppen főz. Nem is volt semmi gond, eléggé jól kijöttünk a kis lurkóval, de egyszercsak megkértek, hogy menjek el boltba pár hiányzó nyersanyagért, de ha lehet, vigyem magammal a kis Linot is, mert ha babakocsiban tologtaják sokkal nyugodtabb. Ez ám a ridegtartás. :) Hát, nem volt más választásom, újdonsült cimborámmal elmentünk a boltba, szépen bevásároltunk, sőt mentünk még egy kört is, mert közben kitalálták, hogy még mit hagytak le a listáról. És láss csodát, öcsipók tényleg nem sírt, viszont be kell látnom, hogy nem lehet egyszerű egy kismamának babakocsival rallizni a Tescoban.
A főzés végeredménye pompás volt. Leginkább egy rizzsel és babfőzelékkel tálalt cafrangos marhapörköltre emlékeztetett. Mondtam is nekik, hogy biztos valami magyar is arra járt Vasco da Gama expedíciójával.
Íme néhány kép az eseményről:
That's all folks!
