Billentyűzethez nyúltam, mivel annak ellenére, hogy itteni idő szerint is hajnali egy óra múlt, a kedves lakótársak vidám szökdécseléssel trappolnak le a lépcsőn, az ajtót pedig olyan F erővel csapják be, hogy az egy jobb szervának is elmenne a US Open-en. Az ablak alatt pedig úgy tűnik, mintha olykor az egész otomán hadsereg gyülekezne, csak az az a fura, hogy szaracénok is akadnak köztük...

Félretéve a kellemetlenségeket, most egy két nappal ezelőtti élményemet szeretném megosztani veletek. Úgy alakult, hogy néhány kedves kollégával eljutottunk a helyi kulturális központba, a Casa da Música-ba, ahol Schubert Winterreise-jét hallgathattuk meg, egyetlen zongora és tenor helyett egész zenekarra áthangszerelve. Eddig nem voltam nagy Schubert rajongó, de élveztem az előadást, talán egyedül a társaságból, mivel a többiek nem értették a számukra idegen német karattyolást, így igen hamar éberkómába estek. Én követtem az elejétől a végéig, a német születésű, így tökéletes német kiejtésű és egyébként elég híres tenor, Christoph Prégardien énekét. Valószínűleg szörnyű lett volna ugyanez portugál akcentussal.

A helyszínről, a Casa da Musica-ról (Zene háza) egyébként annyit érdemes tudni, hogy Portó kulturális fővárosként történő bemutatkozásakor készült. Pontosítok. Ha jól tudom, csak az év végén, vagy következő évben adták át. :) Portugál barátaink nem sietnek sehova, pontosabban folyton nyüzsögnek, de összeszedettnek nem nevezhetők, így kicsit elkéstek az építkezéssel. Mennyire emlékeztet ez Pécs mostani helyzetére, nem? Ezek szerint tényleg a meditárran hangulatok városa vagyunk, a tervezés délies lasúsággal halad. Megjegyezném, hogy a különbség viszont annyi, hogy nálunk az épületek román stílusban épülnek, mire kész lennének, már el is lopták az építőanyag felét.

Végezetül mutatok pár képet, legyetek jók!