Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy az amerikaiakat az európaiak nagy része idiótának tartja. Általánosítani nyilván nem szabad, de van néhány figyelmre méltó videó, ami a fenti vélekedést alátámasztani látszik:
https://www.youtube.com/watch?v=0OpPgA1buC4 (A képernyő alján lévő háromszögre kattintva, majd a cc feliratra kattintva magyar felirat is van hozzá.)
De miért is kerültek szóba az amerikaiak? Hát azért, mert a minap portugál barátaim mesélték, hogy egy amerikai ismerősük nyilatkozott így Portugáliáról, Porto környékéről:
- Oh, there's a good place, some Bomb Jesus or something... :)
(Magyarul: Oh, van ott egy jó hely, valami Bomba Jézus vagy valami...)
A fent hivatkozott földrajzi név eredetiben Bom Jesus (Bom Dzsezúúús), ami portugálul annyit tesz, hogy Jó Jézus, tehát láthatóan semmi köze nincs a fegyveres hadviseléshez, a terrorizmushoz, a pokolgépekhez, éppen ellenkezőleg. Ettől függetlenül egy amerikai nemzetközi repülőtéren ilyen formában még talán kimondani sem illik, nehogy a hiperaktív biztonsági szakemberek alaposan átkutassák a csomagunkat tömjén és mirha után kutatva. ;)
Bom Jesus fedőnév egy a XIV.szd elejéről származó meseszép portugál szentélyt takar a Braga városa feletti hegyoldalon. A templomot gondozott park övezi, melyen keresztül egy 116 méter magasságot átívelő hosszú, barokk lépcső és egy a budavárihoz hasonló sikló vezet le a településhez. Íme néhány tavalyi kép:
Idén Bom Jesus mellett csaK elhaladtunk, ellenben meglátogattunk egy másik nagyon híres szentélyt, Sameirot, mely ugyanazon hegynek a tetején, a képen ábrázolt helyszíntől néhány percnyire fekszik. Bár tavaly is megfordultunk itt, amit néhány csodás fénykép is igazol, idén éppen annyira élveztem a látogatást. A hatalmas nyílt terek és fehér felületek a naplemente színeiben leírhatatlan hangulatot árasztanak, amit a templomból kiszűrődő egyházi zene csak fokoz.
Pedro szerint ez a portugál Taj Mahal :) Nos, talán igaza van. Sajnálom, hogy csak rövid időt tölthettem el ezen a helyen, egy fél napot el tudtam volna sétálgatni, tátott szájjal, hevesen fényképezve a szobrok és épületek apró részleteit is.
The END
